“A legfontosabb, hogy ezek a szempontok oda jussanak a gyerekek fejébe, hogy amikor döntési helyzetbe kerülnek, tudjanak jó döntéseket hozni.” – Zöld Prohászka, egy pedagógus szemével!

Zöld Prohászka, vagyis a Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium zöld programsorozata, melyet a 2019-2020-as tanévben bonyolít le az iskola diákönkormányzata.

Anno én is voltam dökös, mitöbb elnöke is voltam az ócsai Bolyai János Gimnázium diákönkormányzatának, így pontosan tudom, hogy a pezsgő diákélet egyfelől a diákságon múlik, másfelől pedig az iskola vezetésén, és a pedagógusokon. Nálunk aktív emberjogi csoport volt, akik évente emberjogi napokat szerveztek, volt egy úgynevezetett Néhány 7 a Földért Mozgalom is, de nem maradtak el a bálok, kosáréjszakák, fordított napok, iskola napok sem! Életem legmeghatározóbb évei, emlékei ezek! Talán ezért is vannak rám nagy hatással azok a győri és környékbeli pedagógusok, akiket most a Zölden Győrben kapcsán ismertem meg! Ilyen volt például Zsebedicsné Krausz Krisztina, aki ősszel hívott meg a gyömörei Háry László Általános Iskolába. Erről is mesélek majd egy későbbi alkalommal!

Az előző posztban említettem egy pedagógust, Tóthné Sasvári Szilviát. Szilvi csodálatos személyiség. (Nem akarom megbántani a gimnáziumi biológia tanáromat, de ha Szilvi lett volna a tanárom, lehet sokkal érdeklődőbb lettem volna.)

Szilvi is segíti a diákönkormányzat zöld kampányát a Zöld Prohászkát. Személye, gondolkodása, lénye csodás! Ismerkedjetek meg vele Ti is!

img_0904
Tóthné Sasvári Szilvia jobb oldalon.

Bemutatkoznál?

Szia Anna, sziasztok! Sasvári Szilvi vagyok. Hivatásomat tekintve nő, feleség, 3 gyerek anyukája és kettő nagymamája. 22 éve tanár is vagyok, kamaszokkal dolgozom. Érdekes módon mostanában az eddiginél is otthonosabban érzem magam ebben a szerepemben, még gondolkozom rajta, hogy miért is van ez így, mindenesetre nagyon szeretek tanítani, egyre jobban, és egyre jobban szeretem a biológiát, és azt a csodát, amiről szól. Csodálkozó ember vagyok, és hálás.

Miért vágtál bele ebbe a programba? “Csupán” személyes motivációd volt, vagy a diákoktól is éreztél valamiféle tanácstalanságot a témával kapcsolatban?

Nem, nem én találtam ezt ki. Kellettem persze hozzá, de egyedül soha nem kezdeményeztem volna. Érdekes története van, kicsit, mint a láncreakciók a biokémiában. Van egy nagyon tekintélyes és szerethető filmes-természettudós, David Attenborough. Az életműve generációk számára meghatározó élmény, döbbenetes módon ez igaz rám, és a gyerekeimre is, és rengeteg tanítványomra is: az ő filmjein „nőttünk fel.” Ő filmesként, tudósként, emberként egyaránt hiteles. Amikor tavasszal elérhető volt rövid ideig magyar felirattal a filmje a klímaváltozásról, a lehető legtöbb osztályban megnéztük, és kértem a kollégákat is, hogy nézzék meg, gondolkozzanak rajta. A film után, ami nagyon erős, és talán elszomorítónak, vagy kétségbeejtőnek is mondhatnánk, beszélgetések kerekedtek. Meg kellett kérdeznem, hogy mit gondolnak a gyerekek. Nekik is fontos volt, hogy megfogalmazzák a gondolataikat, félelmeiket, véleményüket. És beszélgetések kezdődtek a kollégák között is. És akkor láttuk, hogy válaszhatunk a passzivitás és a cselekvés között. A gyerekeknek mindig azt akarom tanítani, hogy vállaljanak felelősséget az életükért, döntsenek, legyenek proaktívak, ne „áldozatok.” És volt a láncreakciónak másik része is: itt te voltál a katalizátor, egy fiatal színésznő itt Győrben, aki mosolyogva szedi fel naponta mások szemtét. Nagyon inspiráló volt ezt látni! Hamar rájöttünk, hogy mérgesen nem lehet nyerni ebben a küzdelemben! Pont a kedvesség volt az, ami miatt nem lehetett figyelmen kívül hagyni, amit csinálsz.

Féltél ebbe belevágni, kollégáidnak elmondani ezt, vállalni ezt a programot?

Félelem az biztos, hogy nem volt bennem. Nem is én vágtam bele, hanem mi, egy része a tantestületnek, és egy csapatnyi gyerek. Azt nem tudtuk, hogy hova fut ez ki, de azt gondoltuk, hogy hosszú távban akarunk gondolkozni, hogy tartós változásokat érjünk el. Kicsi lépésekben gondolkoztunk kezdettől fogva.
Az is hamar kiderült, hogy az iskolavezetés támogató, és hogy a diákönkormányzat is fogékony, lelkesedik. Azt is gondoltuk, hogy nagyon fontos lesz, hogy érdekes, vidám, vicces és mindenképpen „erőszakmentes” legyen ez a kampány.

Mik a tapasztalataid a diákokkal? Érzékenyek a témára? Mi az, ami leginkább érdekli őket? Félnek?

Úgy látom, hogy nagyon is érdeklődnek, legalábbis sokan. A mi kampányunk változatos, sokféle témát érint, amik persze mind aktuális, fenntarthatósággal kapcsolatos témák. Van, akit az egyik, van, akit a másik érdekel jobban. A gyerekek, főleg a kisebbek, természetesen a saját érdeklődésük szerint kapcsolódnak be. Van, aki nagyon szereti az állatokat, és ez a kapcsolódásának a fő alapja. Más pedig megértette, hogy a fast fashion milyen kártékony, és ezért a használt ruhák kampánytémája érdekli. A fiúk nagyon lelkesek a biciklizéssel kapcsolatban. A gyerekeknek az egy hosszú tanulási folyamat, hogy ezeket a problémákat, saját magukat és az életmódjukat egységben lássák. És itt hatalmas a felelőssége az iskolának, és főleg a természettudományoknak. Ezt a felelősségünket nagyon is érezzük, és ezért törekszünk rá, hogy tanuljunk sokat a különféle témákról, olvassunk, gondolkozzunk. Megtanuljuk az álhíreket felismerni, a tévutakat észrevenni, hogy mindez ne egy divathóbort legyen, hanem tényleg fenntarthatóbb legyen az életünk. És ez persze azt is jelenti, hogy nem leszünk ezzel soha készen.
A másik fontos dolog, hogy tanuljunk egyre inkább közösségben gondolkozni. Ennek az iskola csodálatos gyakorló terepe. Arra jöttünk rá, hogy a hétköznapi környezetvédelem közösségi műfaj, ezért (is) nagyon jó helyen van az iskolában.

Kérdezed a félelmet. Igen, szerintem sok gyerek szorong, és sokan választják pont az aggódás helyett, vagy az ellen, hogy aktívak legyenek és beszéljenek, beszélgessenek ezekről. Az a benyomásom, hogy sok családban téma ez, sok szülő beszélget otthon ezekről a gyerekével, és sokan támogatják az iskolai kampányt.

Hogyan alakult ki ez az éves program? Felsorolnád a feladatokat?

Az előző tanév végén, a sok beszélgetés után megegyeztünk, hogy valamit kitalálunk. Megszületett a havi kampányok ötlete, írtunk együtt egy listát, és aztán ezt összefésültük a tanév természetes ritmusával. Minden témának lett egy diák és egy tanár felelőse. A diákságé a kreatív rész, a „kitalálás”, a tanároké a „tudomány”, hogy hiteles információkhoz jussunk, és persze a támogatás. A kommunikáció a suli honlapján, a Zöld Prohászka Facebook és Instagram profilján keresztül zajlik. Volt egy nagyon jól sikerült, ünnepi kihirdetése az egész programnak a Prohászka napon, és aztán sorban egy papírgyűjtés, faültetés októberben, a hulladékcsökkentés, kukamonitoring novemberben, a pálmaolaj probléma decemberben, most januárban egy hulladékmentes farsangot szerveztünk, és jön a használt mobilok témája, aztán a húsfogyasztás csökkentése pont a böjti időben, áprilisban a ruha cserebere, és az autómentes május lesz az utolsó. Nagyon izgalmas.

Mik az eddig tapasztalatok a diákság vagy akár a tanárok részéről? Észrevettél változásokat a hétköznapokban?

Sok változás van. Egyre jobban észrevesszük. Lassan például a diákságunk zöme kulacshasználó lett… Azért is nagy öröm ezt látni, mert nem volt ez direkt feladat, senki nem mondta… A gyerekek „maguk” érezték fontosnak, szabadon döntöttek így. Aztán a legfontosabb persze, hogy mindez „téma” lett. Bekerültek új szempontok a gondolkodásunkba. Csomó mindent megtanultunk. Most nem nagyon tud senki megenni egy csokit a Prohászkában, hogy valaki viccesen vagy ironikusan ne jegyezné meg, hogy vajon van-e benne pálmaolaj… Most a farsangon például nem volt egyetlen palackos üdítő sem, szódát és szörpöt kínáltunk, és úgy tűnt, mindenki elégedett. Nem voltak eldobós poharak és tányérok se, pár ember az este nagy részét mosogatással töltötte.

Szerintem ez a legfontosabb, hogy ezek a szempontok oda jussanak a gyerekek fejébe, hogy amikor döntési helyzetbe kerülnek, tudjanak jó döntéseket hozni. Nem mindig könnyű a gondolkodásunkat, pontosabban a szokásainkat megváltoztatni. Nem könnyű szembenézni azzal, hogy amit eddig csináltunk, az a gyakorlat nem volt jó, és nem csinálhatjuk tovább. De ennek a kampánynak a célja nem a lelkifurdalás növelése, hanem az, hogy apró lépésekkel haladjunk. Mindenki másban tud változtatni jobban, vagy hamarabb, de az biztos, hogy együtt jutunk többre. Sokkal többre.

72045861_110220500388851_1698022974105321472_n.jpg

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s